2012. december 31., hétfő

Szilveszter anno

 "Az év utolsó napja sok lehetőséget kínált a táncra. Szilveszter estéjén általában a fiatalok és a fiatal házaspárok ünnepeltek. Az idősebbek legtöbbször otthon voltak. Este 6 órakor tartották az éwégi hálaadó misét. Itt lehetett megtudni, hogy az évben hány gyerek született, hány házasságot kötöttek és hány ember halt meg.
A mise végén eljátszották és énekelték a magyar himnuszt, azután a Mauterer-zenekar a Rákóczi indulót játszotta.
De a fiatalok még nem fejezték be az évet, mert még egy ideig szórakozni akartak és ébren akartak maradni, amíg az újév beköszönt. Az utcán táncoltak és gyakran egy zenekar is játszott nekik. Itt-ott be is hívták a vidám mulatozókat a házakba és megkínálták egy-két pohár borral. Az idősebb emberek már a reggeli misére mentek, de a zene még mindig játszott az utcán. A kis gyerekek már házról házra jártak és néhány krajcárért boldog új évet kívántak.
 
Ich wünsch  Euch  ein  glückseliges  neues Jahr,
Langes Leben, Gesundheit,
Frieden und Einigkeit,
Ewige Glückseligkeit!

Boldog új évet kívánok,
hosszú életet, egészséget,
békét és egyetértést,
örök boldogságot!"
(Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

2012. december 28., péntek

Herbstrosen Tánccsoport


A tánccsoport 1998 őszén alakult. Különlegessége, hogy csak házaspárok alkotják. Elsődleges célunk Solymár német kulturális hagyományainak feltárása és ápolása. Megpróbáljuk öltözetünkben is követni a hagyományokat, ezért lassan, anyagi lehetőségeinket figyelembe véve szerezzük be az eredeti vagy az eredeti alapján készített ruháinkat, mellyel büszkén képviseljük falunk német kultúráját. Természetesen sok kiegészítőre, illetve olyan mintakollekcióra van még szükségünk, melyekből a falunkban már csak egy-egy darab lelhető fel, de számunkra mégis nagy értéket képvisel.

A csoport első fellépése 1999. februárjában a Művelődési Ház avatóján volt. Azóta számos vidéken ismerték meg a munkánkat. Egyre több helyre hívnak minket szerepelni, és a meghívásoknak igyekszünk maradéktalanul eleget tenni. Mára már elmondhatjuk, hogy csoportunkat nem csak hazánkban, hanem külföldön is ismerik. Sikerrel szerepeltünk több külföldi fesztiválon. Többször jártunk Temesváron, Szlovákiában, Horvátországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Litvániában. Olaszországban.
Rendszeresen veszünk részt Solymár rendezvényein. Állandó programjaink között szerepel a farsangi-, szüreti bálokon való megjelenés.
Egyéni erőfeszítéseink nem vezettek volna ilyen szép eredményekre, ha nem ilyen széleskörű a támogatottság. Támogatóink az Apáczai Csere János Művelődési Ház, Solymár Nagyközség Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat, melyek támogatásukkal nagyban hozzájárulnak a csoport fennmaradásához és sikereihez.

A sikeres szereplések elengedhetetlen záloga egy olyan koreográfus, akinek a szakma a kisujjában, a tánctudás és annak oktatása a vérében van, a sváb hagyományok iránti elkötelezettsége pedig mélyen a szívében gyökerezik. A csoportnak sikerült a küldetéséhez megfelelő szakembert, Manninger Miklós személyében megtalálnia. Több évtizedes szakmai múltja, valamint az élet által igazolt sikerei a garancia arra, hogy a csoportunkat a jövőben is méltón fogja képviselni.
Munkánk folytatásához az adja a legnagyobb inspiráló erőt, ha látják, hogy szereplésünk sikerekben gazdag. Azon dolgozunk, hogy méltóak legyünk a solymári német hagyományokhoz, és minél szélesebb körben terjesszük kultúránkat, hagyományainkat, és öregbítsük szeretett községünk hírnevét.
A csoport 2008-ban Veszprémben, 2010-ben pedig Ráckevén kiváló minősítésben részesült.

A tánccsoport szeretettel várja azokat a házaspárokat akik szívesen táncolnak, és ápolnák velünk a solymári hagyományokat!
 
A csoport vezetője: Marlok Róberné 
Koreográfus: Manninger Miklós
Címünk: Apáczai Csere János Művelődési Ház, Herbstrosen Tánccsoport
2083 Solymár, Templom tér 25.
    
Telefon +36 26 360 100 
Fax: +36 26 362 240
e-mail:
marlok.agi@apaczai.com
 
Egy kis ízelítő repertoárjukból:
 
 
(kép forrása: www.apaczai.com)

2012. december 23., vasárnap

Weihnachtsgrüße aus Schaumar

Im Namen der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung von Schaumar  wünschen wir mit dieser kleinen literarischen Zusammenstellung fröhliche Weihnachten und einen guten Rutsch ins Neujahr!

 
Die Nacht vor dem Heiligen Abend            
(Unbekannter Autor)
 
Die Nacht vor dem Heiligen Abend
da liegen die Kinder im Traum.
Sie Träumen von schönen Sachen
und von dem Weihnachtsbaum.
 
Und während sie schlafen und träumen
wird es am Himmel klar
und durch den Himmel fliegen
drei Engel wunderbar.
 
Sie tragen ein holdes Kindlein,
das ist der heilige Christ.
Es ist so fromm und freundlich
wie keins auf Erden ist.
 
Und während es über die Dächer
still durch den Himmel fliegt,
schaut es in jedes Bettlein,
wo nur ein Kindlein liegt.
 
Und freut sich über alle,
die fromm und freundlich sind,
denn solche liebt von Herzen
das himmlische Kind.
 
Heut schlafen noch die Kinder
und sehen es im Traum,
doch morgen tanzen und springen sie
um den Weihnachtsbaum.
 

 Gustav Falke : Nun leuchten wieder...
 
Nun leuchten wieder die Weihnachtskerzen
und wecken Freude in allen Herzen.
Ihr lieben Eltern, in diesen Tagen,
was sollen wir singen, was sollen wir sagen?
Wir wollen euch wünschen zum heiligen Feste
vom Schönen das Schönste, vom Guten das Beste!
Wir wollen euch danken für alle Gaben
und wollen euch immer noch lieber haben.
 
 
Hans Retep : Zum Fest bereit
 
Wenn auf dem Kranz die Lichter scheinen,
Dann wird es hohe Weihnachtszeit;
Voll Freude denkst du an die Deinen,
Die Liebe ist zum Fest bereit.
 

Rainer Maria Rilke: Advent
 
Es treibt der Wind im Winterwalde
Die Flockenherde wie ein Hirt,
Und manche Tanne ahnt, wie balde
Sie fromm und lichterheilig wird,
und lauscht hinaus. Den weißen Wegen
streckt sie die Zweige hin - bereit
und wehrt dem Wind und wächst entgegen
Der einen Nacht der Herrlichkeit.




Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!


Karácsonyi szokások


Hogyan ünnepelték őseink a karácsonyt, milyen szokásaik voltak, mi került az ünnepi asztalra?
 
Vörösváron:
 
"A karácsonyi ünnep jelképe a karácsonyfa (fenyőfa). Goethe „feldíszített fának" nevezi, Schiller pedig „zöld fának". Minden esetre a német betelepülők a karácsonyfaállítás szokását és azt, hogy a gyerekek számára ajándékot akasztanak rá, már a betelepüléskor magukkal hozták.
Karácsony estéjén minden háziasszony nagy fehér asztalterítőt terített az asztalra. Napközben minden munkát elvégeztek, ellátták az állatokat, fát vágtak, mert 25-én semmit sem szabadott dolgozni. Mikor este lett, ünneplő csoport vonult házról házra, amely dalban és szóban adta elő a betanult betlehemes játékot. A templomban is előadták az éjféli misén.
A betlehemes játékot több három-öt lányból álló csoport adta elő, és a kísérőjük vitte a virágcsokrot és a csengőt. Szent József szerepéhez alt hangú lányra volt szükség, Mária hangja viszont különösen tisztán csengő szoprán kellett hogy legyen. A többi lányok angyalként szerepeltek, és különböző karácsonyi éneket énekeltek. Mária aranypapírból készült koronát viselt, ami a gyertyák fényében csodálatosan csillogott.
Bekopogtak az ajtón és megkérdezték: „Bejöhet a Jézuska?" „Igen" - hangzott a válasz. Mária, József és az angyalok beléptek a szobába, az asztalra állították a magukkal hozott bölcsőt a kis Jézussal és elkezdtek énekelni.
A konyhában előkészített karácsonyfát már belépéskor az asztalra állították. A karácsonyfát az anyuka vagy az idősebb testvérek délután feldíszítették szaloncukorral, bearanyozott dióval, almával, szőlővel és szalmából készített csillagokkal.
A betlehemezés után megajándékozták a gyerekeket.
Meggyújtották a csillagszórókat és a gyerekek úgy néztek a ragyogó fénybe, mintha el lennének varázsolva. Végül elköszöntek a betlehemesek. Mielőtt elhagyták a házat, egy-egy botot adtak az anyukának és az apukának, azokból a botokból, amit a kísérőjük hozott magával. Vadóc és rossz gyerekeknél ez bizony helyénvaló volt. Azután boldog és áldott karácsonyt kívántak és továbbmentek a következő házba.
Ezután a háziasszony kezébe vette a szeneslapátot, egy kis parazsat és fenyőágat tett rá, szenteltvízzel meghintette és a ház minden helyiségébe bevitte, még az istállóba és az udvarra is kivitte. A Szentháromság nevében mindent kifüstölt.
Közeledett az éjféli mise ideje. A háziasszony azonban ezen az estén valamivel tovább ül a széken, mint máskor.
Ez is egy régi vörösvári szokás volt. Azt tartották, hogy ha a háziasszony szenteste tovább ül a székén, akkor a január végén vagy legkésőbb február elején ültetett tyúkok nyugodtan fognak ülni a 18-20 tojáson.
Éjszaka időben kellett útnak indulni, ha az ember még ülőhelyet akart találni a templomban. Az oltár mindkét oldalán egy-egy nagy karácsonyfa állt, és az egyik mellékoltáron csodálatos jászol és a Szent Család ragyogott. A misét a Mauterer-zenekar játszotta. A pap és a ministránsok bevonulásakor felhangzott az orgona. Az emberek teljes szívükkel jelen voltak és ünnepelték az Úr születését. Az éjféli misét mindig a „Stille Nacht, heilige Nacht" (Csendes éj, szentséges éj) kezdetű szép énekkel fejezték be.
Az emberek karácsony mindkét napján délelőtt templomba mentek, délután pedig meglátogatták a rokonokat. Az igazi karácsonyi hangulathoz hozzátartozott a lágy, csendes éjszaka. A szállingózó hópelyhek, ragyogó csillagok és a holdfény mindig megörvendeztették a falusi embereket.
Egy karácsonyi időjárási jóslat így szól: „Zöld karácsony, fehér húsvét." Vagy pedig: „Karácsonykor lóhere, húsvétkor hópehely."
(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

 
Szentivánon:
 
"December 24-e - Jézus születése napja - mindig nagy ünnep volt, a gyerekek számára különösen emlékezetes. Régen nem kaptak nagy ajándékot, mert nem volt pénzük a szülőknek. Rongybaba, cukor, dió, alma került a csomagba. Viszont az ünnepet emlékezetessé tette a "Christkindlspiel" (betlehemes játék). Szenteste több kis csoport járta a falut Mária, József, Gábriel és a két angyalszerepet játszó gyerek volt minden csoportban. Márián korona volt, kezében kis jászol a kis Jézussal, Gábrielnek egy bot volt a kezében, fehér ruhát viseltek. Elmentek a kisgyerekes házakhoz, ahol a szülők az előre feldíszített karácsonyfát és ajándékokat a lakásba lépés előtt a kezükbe adták. Az ajtóban kis csengővel jelezték érkezésüket. Belépés után Mária a háziak asztalára tette a jászolt, aztán elénekelték az éneket.
A gyerekeknek imádkozniuk kellett, ezután kapták meg az ajándékokat, illetve ekkor került a karácsonyfa is a helyére. A karácsonyfán eleinte csak ezüstözött ill. aranyozott dió, alma, később csomagolt kockacukor, majd már szaloncukor is volt. A háziak kis pénzzel köszönték meg a gyerekek műsorát. Karácsony este borlevest és péknél sült fonott kalácsot vacsoráztak. Húst ezen a napon nem ettek. Este a gyerekek sokáig fennmaradhattak játszani. A férfiak kártyáztak és borozgattak. Éjfélkor, általában a háziúr kivételével, az egész család elment az éjféli misére. Mise után legtöbbször savanyú káposztát és füstölt kolbászt fogyasztottak."
(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota)

 
Solymáron:
 
"Karácsony délutánján két órakor indult egy kis leánycsapat egy fiúval, Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Angyaloknak öltözve. Nekik nem volt Betlehemük, csak egy kis bölcsőjük, egy kis babával. Ez jelképezte a kis Jézust. Betértek minden kisgyermekes házba. Eljátszották a kis Jézus születését. Karácsonyi énekeket énekeltek. A szülők már a ház előtt várták őket és tájékoztatást adtak a gyerekek magaviseletéről, jóságáról, rosszasságáról. Az Angyalok vitték az apai segítséggel a karácsonyfát és adták oda a gyermekeknek az ajándékokat, de előtte kikérdezték őket: “tudsz-e imádkozni? Tudnál egy szép verset mondani?” Meghallgatták a gyerekek válaszát, ha rosszasságaik voltak, egy kis virgácsot hagytak a háznál figyelmeztetésképpen. Ezután elköszöntek és továbbmentek. A többi szülő pedig figyelte az ablakból, mikor érnek hozzájuk, hogy behívhassák őket."
(Forrás: www.solymar.hu)

2012. december 22., szombat

Rahmkranzerl


Solymári sváb aprósütemény, karácsony előtt is kedvelt volt. Igaz, úgy a legfinomabb, ha egy hétig áll, de talán még nem késő megsütni, hiszen a két ünnep között is jönnek vendégek, akiket megkínálhatunk vele.
 
Hozzávalók:
 
50 dkg liszt
20 dkg zsír
15 dkg kristálycukor
1 dl tejföl
3 tojássárgája+fehérje a megkenéshez
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
10-15 dkg durvára darált dió+ kristálycukor
 
Elkészítés:
A zsírt és a tojássárgáját alaposan összekeverjük, majd folyamatosan adjuk hozzá a cukrot, tejfölt, vaníliás cukrot, legvégén pedig a lisztet és a sütőport. Jól összegyúrjuk, majd kinyújtjuk 1 cm vastagságúra. Kb. 3 cm átmérőjú szúróval kiszúrjuk, a közepét is (ezért hívják koszorúnak). Tojásfehérjével megkenjük, belemerítjük a dióval összekevert kristálycukorba. Jól kizsírozott tepsin szép haloványra sütjük.

Nagyon finom, omlós sütemény. Nagymamám is sokszor sütötte, de ő kicsit másképp csinálta: egy teli karikát és egy lyukasat összeragasztott baracklekvárral.


A receptért köszönet Koppány Máriának!
 
 

2012. december 21., péntek

Szentiváni Újság decemberi szám

 
Megjelent a Szentiváni Újság decemberi száma, többek között az alábbi témákkal:
 
 
Saját közmeghallgatást hirdetett ez évben, november végére Pilisszentiván német nemzetiségi önkormányzata, a községi tájház épületébe. A rendezvényen dr. Mirk Mária elnök a szervezet idei tevékenységét és feladatait ismertette, Kőnigné Drevenka Mária a jövő évi tervekről beszélt, és szó esett arról is, hogy 2013-ban lesz a marktleugasti partnerkapcsolat aláírásának negyedszázados évfordulója. A Szentiváni Újság decemberi száma ennek kapcsán részletesen ismerteti a nemzetiségi önkormányzat beszámolóját, és persze a tervezett programokat is.
 
 
Bensőséges megemlékezés zajlott Pilisszentivánon december elsején: a nyugdíjas bányászok szakszervezete, az önkormányzattal és civil szervezetekkel karöltve ekkor tartotta meg a hagyományos Borbála-napi bányászünnepséget. Bár az itt élő svábok kezdetben idegenkedtek a föld alatti munkától, a XIX. századi bányászok tehát még nagyrészt idegenek voltak, idővel a helyiek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk: 1946-ban épp ennek köszönhetően kerülte el Pilisszentiván a német kitelepítést. Az ünnepség moderátora dr. Mirk Mária volt, az iskolás Perecz Petra egy szép szavalattal gyönyörködtette a jelenlévőket, a fő szónok pedig dr. Wágner Ferenc volt, akinek ünnepi gondolatait ugyancsak olvashatják a Szentiváni Újság decemberi számában.
 
 
 
Ugyanezen a napon zajlott az öt éve alakult szentiváni helytörténeti egyesület évfordulós rendezvénye is, ahol Gátas Erzsébet ismertette a szervezet eddigi munkáját, Feketéné Ziegler Ágota elnök pedig azt hangsúlyozta: kezdettől fogva cél volt az is, hogy az összegyűjtött anyagot hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára. Szót kért Szigetiné dr. Tóth Judit, a Pest Megyei Múzeumigazgatóság munkatársa is, aki elmondta: húsz éve még az volt a szokás, hogy a települések jártak a megyei múzeumhoz, hogy helytörténeti anyagokat próbáljanak kérni – mára viszont megfordult a szereposztás, és egyre inkább a múzeum kéri a helyiek segítségét; mint mondta, a szentiváni egyesület és annak honlapja is sokszor nyújtott már segítséget a számukra.
 
 
Akiknek fontosak a hagyományok, nyilván örül annak is, ha valahol új hagyomány születik: Pilisszentivánon ilyen új hagyomány lehet a kolbásztöltő- és pálinkafesztiválból is, amit első alkalommal november 24-én tartottak meg a tájházban. A rendezvényen szinte az összes helyi egyesület képviseltette magát, így kolbásztöltésben kereken tíz csapat mérte össze tudását és felkészültségét, a pálinkabíráló zsűrinek pedig közel 20 párlat közül kellett kiválasztania a legjobbakat. A folytatás pedig biztosra vehető, hiszen a győztes csapatok – a kolbászolimpián a nyugdíjas asszonyok, a pálinkaversenyen pedig a faluszépítők – vándorkupaként vehették át az első helyért járó elismerést.

Sváb nyelvtanfolyam?


A Szentiváni Újság decemberi számában egy kedves olvasó az alábbi levelet írta:
 
"Olvasom a Szentiváni Újságban a Kun-Steckl Ritáról szóló cikket, mely az általa indított bloggal foglalkozik. A kezdeményezés minden dicséretet megérdemel, ám akkor lenne igazán sikeres, ha térségünkben nem csak a hagyománnyal, illetve a kultúrával, hanem a sváb nyelv megőrzésével is kiemelten foglalkoznának.
Én szívügyemnek tekintem a sváb nyelv megtartását, illetve használatát legalább hétköznapi szinten. Jóllehet a családnevem magyar, de jobbról is, balról is színtiszta sváb származású vagyok, és beszélem is a nyelvet. Nagy élményt jelentett számomra, mikor pár hónappal ezelőtt láttam a Pilis Tv-ben egy solymári sváb színielőadást idősebb sváb emberekkel. Olyan jó volna több hasonló programról hallani...
Nálunk Vörösváron pár évvel ezelőtt elindítottuk a sváb oktatást, ami 3-4 évig működött is, de később sajnos kudarcba fulladt. Hátha felvetődhet a gondolat Nálatok is, és sikeresebb lenne? És végül egy megjegyzés: nálunk a „révelszupn”-t „révűszupn”-nak nevezik. Hiszen a „révűny” magyarul morzsolást jelent, ami annyit tesz, hogy a tésztát belemorzsolják a rántott levesbe. Ez az apró eltérés is azt mutatja, hogy érdekes különbségek vannak a szomszédos települések nyelvei között, amikre érdemes lehet odafigyelni.

Sörös János
Pilisvörösvár"


Nagyon örültem ennek a levélnek, hiszen csak megerősítette véleményemet, hogy mielőbb tenni kell a sváb nyelv fennmaradásáért.
Sváb családból származom, megértem a sváb beszédet, de nem beszélem. Nagyszüleim a hétköznapokban szinte csak svábul beszéltek, de gyerekfejjel ezt nem értékeltem, nem ültem le velük beszélgetni, nem kértem, hogy tanítsák meg nekem - ezt ma már nagyon bánom.. Az pedig a mi feladatunk lesz, hogy  a következő generációnak továbbadjuk.

Vörösváron a Schwäbischer Stammtisch tagjai minden héten csütörtökön összegyűlnek, hogy svábul, németül beszélgessenek. Nagyon jó kezdeményezés, de sajnos kevés fiatal veszi a fáradtságot, hogy elmenjen. Talán, ha előtte megtanulnának svábul, lelkesebbek lennének..

Bízom benne, hogy jövőre kialakul egy összefogás a környéken, melyre lehet építeni. Ezért én is tenni fogok, de addig is várok minden ötletet, javaslatot, véleményt Szentivánról, Solymárról és Vörösvárról is, amely előremozdíthatja egy sváb nyelvtanfolyam megszervezését.
 




 















2012. december 20., csütörtök

Plätzchen (lekváros linzer)


Nagyon finom, kiadós aprósütemény, németeknél és a sváboknál szokás volt karácsony, búcsú, esküvő alkalmával elkészíteni. Könnyű, gyorsan elkészíthető, sokáig eláll.
 
Hozzávalók:
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
15 dkg fehérliszt
15 dkg rétesliszt
1 cs.vaníliás cukor
1 csipet só
2 ek. rum
fél citrom reszelt héja
1 tojás sárgája
 
Az összetevőket habosra kikeverjük, a lisztet a végén szitáljuk hozzá, jól összegyúrjuk,majd kb. 5 mm vastagra kinyújtjuk.
Kis szúróval (3 cm átmérőjű) kiszúrjuk. Jól kizsírozott tepsiben, forró sütőben világosra sütjük. Miután kihűlt, pikáns (ribizli,málna) lekvárral összeragasztjuk.
A végén vaníliás porcukorral vastagon megszórjuk.
 
 
 
(A recept és a kép forrása: Midi néni recepteskönyve)

2012. december 13., csütörtök

Unser Liederschatz 1.

(Lieder der Sanktiwaner Deutschen)


Pontosan 1 éve jelent meg egy igazán ritkaságnak számító kiadvány, mely a pilisszentiváni németek dalait tartalmazó népzenei CD-ket és a hozzátartozó füzetet tartalmazza. A z első CD-n szereplő 25 dalt a közel tíz  éve létező pilisszentiváni dalkör adja elő, a második CD-n ezeknek a több mint 30 éves archív felvételei szerepelnek. A füzetben pedig a dalok szövegei olvashatóak, sváb és német nyelven.
 
"A két CD és a dalszövegek megjelentetése hatalmas lépés a népzenei hagyományőrzésben. A kiadvány mindenki számára hozzáférhetővé teszi a pilisszentiváni svábok dalkincsét, és így lehetővé válik annak átörökítése és továbbélése a mai korszerű, technologizált világban is.
Az énekeket, a szövegfüzetet és a dallamokat szívből ajánlom mindenkinek, aki kötődik a szentiváni sváb kultúrához és hagyományokhoz. Hallgassák és tanulják meg a dalokat a lemezek segítségével. Énekeljék azokat családi vagy baráti körben, otthon, az utcán vagy a kocsmában, bánatukban vagy örömükben. " (Dr. Mirk Mária)

A 2 cd és a füzet megvásárolható a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjainál:
Marlok Gyuláné 367 146 ill. marlokgy@t-online.hu
Kőnigné Drevenka Mária 368 203
Nagy-Szakáll Ferencné 367 125.
 




Zsámbéki fotók a Deutscher Kalender címlapján

 
Megjelent a 2013. évi Deutscher Kalender! A magyarországi németek legjelentősebb évkönyve, melyet évről-évre több ezer példányban adnak ki idén is sok olvasnivalót kínál nemzetiségünk tagjairól és tagjaitól. Az idei országos német fotópályázat, a BlickPunkt  alkotásai közül hét kapott helyett a kötetben, kettő közülük a címlapot díszíti. Ezen két címlapra került fotót Salamon László készítette a 2010-es zsámbéki SVÁB ESKÜVŐN, mely összefogva a régió nemzetiségi csoportjait 250 népviseleti párt vonultatott fel és az ország minden tájáról érkeztek látogatók, hogy részesei lehessenek egy megelevenedő egész napos hagyománynak.

 

A menyasszony családját három éve a solymári Herbstrosen Tánccsoport tagjai alakították, de részt vettek az eseményen többek között a biatorbágyi fúvósok, hazalátogató kitelepítettek, a zsámbéki német dalkör tagjai, a Zichy Miklós Általános Iskola diákjai és a gerlingeni Hagyományőrző Sváb Tánccsoport is.
Az eseményről még az M1 is beszámolt és több regionális újság és médium címlapjára került.  A 2010-es Sváb Esküvőről bővebben itt olvashatnak:

 
A háromévente megrendezésre kerülő lakodalmat a Lochberg Tánccsoport szervezi és a szereplők heteken át próbálják a tradicionális sváb lakodalmas élethű előadását. A műsor értékét az is növeli, hogy mindezt zsámbéki sváb dialektusban adják elő, természetesen magyar és német narrátorok műsorvezetésével. Az egész napos eseménybe természetesen a látogatókat is aktívan bevonjuk, így adva örök élményt és ismertetve meg őket hagyományvilágunkkal. 2013 nyarán harmadjára fog megelevenedni Zsámbék utcáin ez a szép tradíció, melyre a szervezők már most várják népviseleti párok, német nemzetiségi hagyományőrző csoportok jelentkezését!
Jelentkezni lehet a
sandra.fuchs@freemail.hu címen. Vagy érdeklődjenek facebook oldalunkon: http://www.facebook.com/LochbergTanccsoport

A Deutscher Kalender megvásárolható 800 Ft-os áron a Neue Zeitung szerkesztőségében vagy megrendelhető az alábbi elérhetőségeken.: 1062 Budapest, Lendvay u.22
E-mail:
neueztg@hu.inter.net.
 
 
(Fuchs Sandra- Lochberg Regionális Tánccsoport Zsámbék)
 
 

2012. december 11., kedd

Egyszer volt, régen volt

 
 
Megjelent a  Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület második könyve, Egyszer volt, régen volt címmel.
Mint ahogy azt a Szentiváni Újság novemberi számában is olvashattuk, "az előző kiadvánnyal szemben (Pilisszentiván anno) ebben a könyvben nem a képek dominálnak majd, hanem részletes történeti áttekintések, visszatekintések olvashatók például az egykori vízmű, a sportegyesület és a hajdani színjátszó körök működéséről; megismerhető belőle a cikkünk elején említett, eredetileg rendkívül korlátozott számban megjelentetett szentiváni monográfia, és néhány szentiváni „iparosdinasztia” története is." (Hegedűs András)
 
Az egyesület 5 éves fennállásának alkalmából kiadott könyv december 12-től megvásárolható a pilisszentiváni Lottózóban és az egyesület tagjainál. Ára: 2.000,- Ft

Honlap: www.szentivanihke.hu
Facebook: http://www.facebook.com/#!/groups/152176624826757/
 


Pilisi csengőszó


Egy újabb példa arra, milyen jó is a kultúrák találkozása :)

Szép napot kívánok mindenkinek ezzel a vidám és már a karácsonyi hangulatot idéző nótával!



http://www.youtube.com/watch?v=YchIv0JhFg8

2012. december 9., vasárnap

Búcsú a solymári hagyományőrzés nagy alakjától

 
 
December 8-án búcsúztatták családtagjai, tanítványai, pályatársai és ismerősei Friedrich Ignácné Reményi Margitot, Manci nénit, a solymári német nemzetiségi hagyományőrzés talán legnagyobb alakját, aki november 28-án távozott az élők sorából, életének 92. évében. Manci néni tevékenységéhez közvetlenül vagy közvetve több solymári kultúrcsoport, illetve szervezet megalakulása fűződik, megbecsültségét jelzi, hogy tiszteletére még életében tantermet avattak a solymári iskolában, ahol 62 évet tanított. Temetési szertartását Illéssy Mátyás korábbi solymári plébános celebrálta, a hamvait tartalmazó urnát pedig az általa alapított Hétlépés Tánccsoport jelenlegi és korábbi tagjai vitték. Tanítványai nevében dr. Taller János nyugalmazott háziorvos búcsúztatta, egykori iskoláját Behovics Antalné korábbi igazgató képviselte, a német nemzetiségi önkormányzat nevében pedig Marlokné Cservenyi Magdolna elnök asszony mondott búcsúztató beszédet.
 
Manci néni 1921. július 4-én született Szombathelyen, iskoláit Kőszegen végezte, s a Szent Domokos-rendi nővérek tanítóképzőjében szerzett diplomát 1941-ben, nemrégiben tehát már rubint diplomáját is átvehette. Tanári pályája első és egyetlen állomása volt a solymári iskola, ahol 1941 őszén kezdett tanítani, és kevesebb mint tíz éve, 2003-ban vonult csak vissza az aktív pedagógusi pályától. 1972-ben nemzetiségi tánccsoportot alapított az iskolában – ebből jött létre a mai Hétlépés Tánccsoport –, de közreműködött a Herbstrosen Tánccsoport alakulásában is, és nagyrészt az ő javaslatára valósult meg a kétévente Solymáron megrendezett Országos Német Nemzetiségi Gyermek Táncfesztivál. Ő lett 1983-ban a helyi nyugdíjasklub alapító vezetője is, 1994-ben pedig az első német nemzetiségi önkormányzat képviselőjévé választották. Bár nem Solymár szülötte volt, a 70-es, 80-as évekre szinte az egyedüli olyan solymárivá vált, aki még részleteiben ismerte a második világháború előtti, helyi hagyományokat, és pedagógusként, illetve kultúrcsoportok vezetőjeként tovább is tudta adni azokat. Számos kitüntetése közül legjelentősebb a magyarországi németeknek adható legmagasabb szintű nemzetiségi elismerés, a Goldene Nadel díj, amit 2006-ban nyert el, illetve a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje elismerés.
 
Nyugodjék békében!

 
 

(Hegedűs András)

Solymári Magazin decemberi szám

A decemberi Solymári Magazin már kapható a boltokban, ízelítő a tartalomból:
 


Nagy sikert aratott nemrégiben, solymári és pilisszentiváni fellépéseit követően az északkelet-magyarországi Szerencsen is az egy éve megalakult solymári sváb nyelvű amatőr színjátszó csoport. A Kompanei nevet viselő társulat a zempléni német nemzetiségi „zárványban” élők meghívására utazott el Szerencsre, és a nyáron bemutatott, vidám történetekből álló Lustspiel című darabot vitte el az ottaniaknak, a vártnál sokkal nagyobb tetszést aratva. A Solymári Magazinnak Hartmann–Hellebrandt Hilda, a csoport vezetője és néhány közreműködő beszélt az előadás létrejöttéről, illetve a fogadtatásról, de kiderül a lapból az is, hogy a társulat e hónapban már a harmadik bemutatójára készül Solymáron, valamint Nagykovácsiban.
 
November 16-án, mintegy 25-30 fő jelenlétében tartotta saját közmeghallgatását Solymár német nemzetiségi önkormányzata a Heimatverein–Falukör Egyesület főtéri helyiségében. A gyűlésen Marlokné Cservenyi Magdolna, a nemzetiségi önkormányzat elnöke ismertette a szervezet ez évi tevékenységét és terveit, majd Szeltnerné Winhardt Ildikó, az országos német önkormányzat küldöttje beszélt a nemzetiségeket érintő országos aktualitásokról. Az országos küldött egyebek közt arra bíztatta a kultúrcsoportokat, hogy alakítsanak egyesületeket, hiszen úgy számos esélyük lenne pályázatok elnyerésére. A Solymári Magazin decemberi számában részletesen olvashatnak a közmeghallgatáson elhangzottakról.

 
 
Még egy fontos, s a német nemzetiséget érintő rendezvénye volt az elmúlt hónapban Solymárnak: civil kezdeményezésre november 25-én egy több részesre tervezett sváb vitafórum első „fordulója” zajlott a művelődési házban. A rendezvény érdekessége volt az is, hogy az öt pontból álló napirendet – egy profi moderátor navigálása mellett – maguk a résztvevők alakították, kiscsoportos véleménynyilvánítások formájában. A Solymári Magazin decemberi száma egyelőre rövid hírben számol be a fórumról, az elhangzottakról szóló részletes tudósítás pedig majd a januári számban, illetve a Szepsolymar.hu honlapon lesz olvasható.


Mozgalmasan teltek az őszi hónapok Solymár legnagyobb létszámú zenekara, a Schaumarer Musikanten számára, amely több rendezvényre és fesztiválra is meghívást kapott ebben az időszakban. A Solymári Magazinban rövid összefoglalás olvasható az együttes által átélt élményekről, de hasonló beszámoló olvasható a falu legrégebbi kultúrcsoportjának tekinthető Férfikórus legutóbbi fellépéséről is. Rossz hír a kórus kedvelőinek, hogy népszerű karnagy kisasszonya, Juhász Diána – külföldre való költözése miatt – lemondott karnagyi posztjáról; az újságban a férfikar búcsúzó szavait is olvashatják.


 
November elején, az előre tervezetthez képest csekély csúszással megkezdődött az új solymári új bölcsőde építése, november 30-án pedig megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel is. A ceremónián dr. Szente Kálmán polgármester felidézte, hogy a községben 1993 óta nem működött bölcsőde, habár ez 2009 óta már kötelező lett volna, hiszen Solymár lélekszáma abban az évben átlépte a tízezret. A mostani beruházás a község egyik legnagyobb EU-s pályázati sikerének köszönhetően valósulhat meg, és az önkormányzat reményei szerint 2013 szeptemberétől meg is nyílhat az új bölcsőde a zöldtetős kivitelű épületben. A részletekről ugyancsak a Solymári Magazinban olvashatnak.

2012. december 6., csütörtök

A Pilisvörösvári Vegyeskórus fellépése a Nemzetiségi Délutánon

Idén is megrendezték az immár hagyományossá vált  Nemzetiségi Délutánt Pilisvörösváron a Német Nemzetiségi Önkormányzat szevezésében. A nagy sikerű rendezvényen a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus is fellépett:
 

2012. december 4., kedd

Lustige Zwerge Német Nemzetiségi Óvoda Solymár


„ A legfontosabb, amit
egy gyereknek adhatunk
a gyökerek és a szárnyak.”
 
Az ember nem élhet úgy, hogy elfelejti vagy megtagadja gyökereit. A gyerekeinknek tudniuk kell, hogy honnan jöttünk, hogy kik voltak az őseink, ismerniük kell hagyományainkat, szokásainkat. Ez azért is fontos, mert köztudott, hogy az a nemzetiség maradhat fenn, amely hagyományát nemcsak ápolja, megőrzi, hanem aki továbbadja. Ehhez a családokon kívül jól működő intézményrendszer is kell.
Magyarországon a Nemzetiségi Önkormányzatok megalakulásával nagyobb hangsúlyt kapott a nemzetiségi nevelés, Solymáron is megfogalmazódott, hogy a nemzetiségi iskola mellett nemzetiségi óvodára is szüksége lenne a falunak. Ennek a feltételeit teremtette meg a Nemzetiségi Önkormányzat azzal, hogy 2005 szeptemberében átvette óvodánk fenntartói jogát a Települési Önkormányzattól. Az, hogy idáig eljutottunk nem kevés munkának köszönhető, nem volt könnyű, de megérte. A siker talán annak köszönhető, hogy az óvoda dolgozói és a Nemzetiségi Önkormányzat tagjai összefogtak és egymást támogatva, segítve elértük célunkat, ami az volt, hogy a Mátyás utcai óvodában egy nemzetiségi óvoda működjön.
 
Az óvoda mindennapi életét, úgy alakítjuk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Ezért választottuk mottónknak:
 „Itt minden érted van,
   érezd jó magad.”
 
Óvodánk célkitűzése a gyermekek életkori sajátosságaira építve ápolja a német nemzetiségi hagyományokat, szokásokat, megalapozza a kétnyelvű identitástudat kialakulását. A nap folyamán a gyermekek sok-sok játékos, színes tevékenységen vesznek részt. A gyerekek azt hiszik, hogy egy jót játszunk, pedig ezek tudatosan felépített foglalkozások, amik a gyermek fejlődését, ismereteinek gyarapodását segítik.
Ügyelünk, hogy a gyermekek mindkét nyelven ismereteket szerezzenek, amit úgy érünk el, hogy egy-egy témakört magyarul is és németül is feldolgozunk. Törekszünk a nyelvhez való pozitív viszony, a passzív szókincs kialakítására ezzel elősegítve az iskola nemzetiségi oktatását. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a családok magyarul beszélnek gyermekeikkel, ezért a német nyelvet idegen nyelvként tanulják. Általában inkább megértik, mint használják a német nyelvet. Tapasztalataink szerint nagy csoport évvégére vagy az iskolára érnek meg az óvodában tanultak.
Ezt bizonyítják az iskolai visszajelzések, hogy a „Lustigés” gyerekekre lehet számítani, erős, aktív magot alkotnak az osztályokban.
 
A hagyományok ápolását nagyon fontosnak tartja az óvoda.
A hagyományőrzést segíti, hogy a gyermekek eredeti solymári mondókákat, dalokat, játékokat sajátítanak el. Tánctanulás közben  megismerkednek a német nemzetiségi tánckultúrával, zenével. Az ünnepeinket a nemzetiségi hagyományok szerint szervezzük. Év folyamán több alkalommal a szülőket is meghívjuk: Szüreti felvonulás, Márton nap, Karácsony, Anyák napja, Lustige Zwerge fesztivál, ahol gyermekeink mindkét nyelven egy kis ízelítőt adnak abból, amit megtanultak. A nemzetiségi ünnepeken az óvoda nagycsoportosai a régi solymári óvodás viseletben jelennek meg.
Részt veszünk a falu nemzetiségi ünnepein, állandó kapcsolatot tartunk a Solymári Helytörténeti Múzeummal.
Az óvodában megjelennek a nemzetiség tárgyi emlékei is: fényképek, nemzetiségi viseletbe öltözött babák, régi játékok, eszközök.
Az óvoda külső megjelenésében is tükrözi a nemzetiségi jelleget. A kiírások kétnyelvűek.
Nagy segítséget jelent az óvónők nemzetiségi származása, hiszen gyermekkoruktól kezdve ezen a kultúrán és hagyományrendszeren nőttünk fel nyilván való, hogy könnyebben tudjuk ezt továbbadni.
 
Óvodánkban három vegyes csoport működik, 86 gyerekkel, 3-7 éves korig együtt vannak a testvérek, unokatestvérek, barátok, ezzel is erősítve az otthonos, családias légkört. A vegyes életkorú gyermekcsoportok nagy segítséget jelentenek a nyelvi nevelésben is, hiszen a kisebbek a nagyobbaktól tanulnak.
 
2010-ben megvalósult régi álmunk, birtokba vehettük kibővített, felújított óvodánkat, ahol még több lehetőségünk van, hogy nevelésünket még hatékonyabbá tegyük. Továbbképzéseken új nyelvtanítási módszereket sajátítottunk el, amit beépítettünk nevelési rendszerünkbe. Reméljük, ezeket is kamatoztatni tudjuk majd. Nagyobb lehetőségünk van arra, hogy egy óvodás gyermek életkori sajátosságának megfelelő témaköröket több szempontból, többféle eszközzel dolgozzuk fel, hogy a gyerekek mindent megtapasztaljanak, kipróbálhassák magukat, mert úgy érzem ezek a „szárnyak”, amit a legelején említettem.
 
Úgy szeretnénk dolgozni, hogy ezzel elismerést szerezzünk a Nemzetiségi Önkormányzatnak, Solymárnak. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy szorgalmas, becsületes, falujukat szerető kis emberkéket neveljünk, akik büszkék nemzetiségi származásukra. Nagyon boldoggá tesz bennünket, amikor évek múltán viszont látjuk volt gyerekeinket egy tánccsoportban, zenekarban, német versenyen, stb. Úgy érezzük, hogy ebben óvodánknak is szerepe volt és lesz ezután is.
 
Pakó Károlyné
óvodavezető
 
 
 
 
 

2012. december 3., hétfő

"Kriaz Kaut! Grüß Gott!"


Egy hiánypótló és a maga nemében egyedülálló könyvet szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani.
A két szerzőnek, Andrusch-Fóti Máriának és dr. Müller Mártának az volt a fő célja a könyv megírásával, hogy őseink nyelvjárása megmaradjon a következő generációknak.
A könyv két nagy részből áll: egy leckerészből, melyben, az iskolai évnek megfelelően 10 lecke található, valamint egy függelékből – azért ilyen a szerkezete, mert elsősorban nemzetiségi iskoláknak, diákoknak készült, de minden generáció haszonnal forgathatja.
A szövegek, leckék az alábbi témákat járják körül: üdvözlés, ősz és szüret, Mindenszentek és Márton-nap, advent és karácsony, farsang, tavasz, nagyhét és húsvét, nevek és becézésük, kenyérsütés valamint egy séta a vörösvári Kálvárián.
A leckék, valamint a szólások, közmondások vörösvári bajor nyelvjárásban és német köznyelven is íródtak, pont azért, hogy aki nem ismeri s vörösvári dialektust, a német nyelv által könnyebben megértse. A helytörténeti megjegyzések (pl. kenyérsütés, öltözködés) azonban magyarul vannak leírva, hiszen a leckék ezen részében nem a nyelvi forma a legfontosabb, hanem a régi világ gondolatai, szokásai.
Bár jelenleg nem kapható a könyv, bízom benne, hogy hamarosan újból kiadják és hozzájuthat mindenki.
A pilisvörösvári Városi Könyvtárban is le lett adva belőle pár példány, az érdeklődők onnan is kikölcsönözhetik.


 

2012. december 1., szombat

Adventszopf


Ezt az egyszerű és finom süteményt Németországban gyakran készítették el adventi időszakban, egy velem egyidős újságban találtam rá a receptjére. :)


 
Hozzávalók:
1 kocka élesztő
250 g tejföl
450 g liszt
50 g cukor
100 g vaj
1 tojás
1 evőkanál rum
50 g mazsola
50 g darált mandula
A díszítéshez:
1 tojássárgája
szeletelt mandula
 
Tészta elkészítése:
1. Az élesztőt szétmorzsoljuk, a tejfölt kicsit felmelegítjük.
2. A lisztet beleszitáljuk egy nagyobb tálba, kis mélyedést nyomunk a közepébe, ebbe öntjük az élesztőt, a tejfölt és 20 g cukrot, összekeverjük egy kis liszttel, hogy sima legyen és kb. 15 percig letakarva meleg helyen kelesztjük.
3. A kovászt összekeverjük a liszttel és kézzel jól összegyúrjuk. A szobahőmérsékletű vajat, tojást, rumot, mazsolát, 30 g cukrot és a darált mandulát beledolgozzuk a tésztába. Kb. 1 órán át kelesztjük letakarva.
4. A kelt tésztából 3 egyforma vastag "rudat" formázunk, és kör alakú copfot "fonunk" belőle. Koszorúformára alakítjuk, a lyukakat kiegyenlítjük, majd kivajazott sütőfelületre téve 30 percig pihentetjük.
5. A sütőt előmelegítjük. A tojássárgáját felverjük és sütőecsettel bekenjük vele a tésztát, majd manduladarabokkal megszórjuk. Kb. 40 perc alatt aranybarnára sütjük és sütőrácson hagyjuk kihűlni. (elektromos sütő: 200 fok, gáz: 2-es fokozat, légkeveréses sütő: 175 fok)
 
Jó étvágyat hozzá!




 


2012. november 29., csütörtök

Ligeti Cseperedő Német Nemzetiségi Tagóvoda / Szabadság utca


"Van-e szebb hivatás, mint új kertbe az első jó magot vetni?" (Kodály Zoltán)
 
Óvodánk 1958-ban épült,  2004-ben újjáépítették és bővítették  öt csoporttá. Fő célunk, hogy a gyermeki  ismeretszerzés, személyiség fejlesztés ne iskolás módon és módszerekkel valósuljon meg, hanem játékosan, az óvodás gyermek életkori sajátosságaihoz igazodva. Minden gyermeket a saját képességeinek megfelelően, az elérhető legmagasabb szintre igyekszünk juttatni. Arra törekszünk, hogy óvodánk az a hely legyen,  ahol a gyermekeket szeretet és derű, biztonság és megértés veszi körül, ahol jókedvűen töltik napjaikat.
 
" Werde was du noch nicht bist,
Bleibe, was du jetzt schon bist.
In diesem Bleiben und Werden
Liegt alles Schöne auf Erden." (Franz Grillparzer)
 
Óvodánk mind az öt csoportjában német nyelvi nevelés folyik. Ennek biztosításához programunk a gyermekek megismerő tevékenységét  veszi alapul, köré szervezzük a pedagógiai feladatokat. Útmutató a gyermek fejlődési üteme.
Célunk: a német nyelv  megszerettetése, a német kisebbségi  területen meglevő kultúra, hagyomány ápolása, továbbadása, illetve átmentése az ifjabb generációk számára. A gyermek életkori sajátosságainak figyelembe vételével próbáljuk a nyelvi környezetet biztosítani. Mindezt az óvodai napirendbe ágyazva, játékos módszerekkel valósítjuk meg. Igy érhetjük el, hogy kedveljék, érdeklődjenek a nyelv iránt és örömet jelentsen annak elsajátítása. Egyben megalapozzuk az iskolai nyelvtanuláshoz szükséges készségeket, képességeket. 
Az óvoda természetes közege a hagyományőrzésnek.  Hagyományok ápolása közben történő együttjátszás, tervezgetés örömtelivé, izgalmassá teszi a várakozás időszakát. Maga az ünnep vidám, felszabadult együttlét. Rövid verseken, mondókákon, dalokon keresztül  ismertetjük meg a gyermekekkel a sváb nyelvjárást
Nemzetiségi ruhába öltözve részt veszünk városi rendezvényeken – Nemzetiségi délután,  Szüreti felvonulás, Májusfa állítás – ahol sváb verseken, mondókákon kívül egyszerű tánclépésekkel elsajátított táncot is előadnak a gyermekek. Ezen kívül részt veszünk a minden évben  megrendezésre kerülő  Kinderlieder und Tänze c. fesztiválon.


A kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a játék . Az értelmi képességek kibontakozása is a játékon keresztül történik, nem elszakítva a nevelés többi területeitől, az érzelmi-szociális és a testi neveléstől.
játék a kisgyermek elemi szükséglete, legjellemzőbb életkori sajátossága.  Fontosnak tartjuk, hogy az önfeledt játék a gyermekek mindennapját áthassa, ezáltal saját erejükből, kedvtelve gyarapodjon értelmük, csiszolódjon érzelmi világuk és így tapasztalataik útján fedezhessék fel a világot. A gyermekek sokkal jobban megjegyzik azokat a dolgokat, amit élményszerű tapasztalatként sajátítanak el, mint amit csak hallanak. Ezekhez zenei, vizuális, matamatikai, irodalmi fejlesztő feladatokat kapcsolunk kötetlen, kötött, alkalomszerű vagy rendszeres formában mindkét nyelven.  A játék mellett igyekszünk  sok olyan élményt nyújtani a gyermekeknek,  amelyek a későbbi  játékukban kiteljesedve gazdagítják személyiségüket, erősítik bennük az összetartozás érzését.
’’ A szó nem elég, példák által kell tanítanod, és csak azt tudod megtanítani, amire tapasztalatokon keresztül tettél szert.’’   (ismeretlen)
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy gyermekeink fogékonyak legyenek a világ dolgai iránt, akik érzelmekben gazdagok, akik képesek társas kapcsolatokat  kiépíteni, értékelni. Nevelési filozófiánk egyik legfontosabb alapelvének tekintjük, hogy minden gyermek a saját képességei szerint és annak figyelembe vételével nevelhető, fejleszthető. 
’’Nem létezik kudarc, csupán késlekedő siker!’’ (Helene Hadsell)
A ránk bízott gyermekeket  személyiségük és egyéni fejlődési ütemük tiszteletben tartásával a közösségi együttélés és kultúránk értékeinek közvetítésével kívánjuk nevelni. Segítjük, hogy sok játékkal, mesével, utánzásos tanulással óvodáskorukat gondtalanul, igazán gyerekként élhessék.
Az óvoda pedagógusai és valamennyi dolgozója arra törekszik, hogy tudása legjavát adva hittel és hivatásszeretettel nevelje a jövő generációját.
’’Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.’’  (Németh László)
 
 
 
 

2012. november 27., kedd

Vörösvári Újság novemberi szám

Megjelent a Vörösvári Újság novemberi száma. Egy kis ízelítő a tartalomból:
 

A novemberi címlapon egy pilisszentiváni házaspár kapott helyet, akik idén rendhagyó módon nem vörösváriként nyerték el a Pilisvörösvárért emlékérmet, köszönhetően a Német Nemzetiségi Vegyeskórus irányításának és a német nemzetiségi kultúra megőrzéséért tett erőfeszítéseiknek. Rajtuk kívül a többi idei kitüntetettről is olvashatnak a lap hasábjain.
 
Képes beszámolót közöl az újság az október 23-ai megemlékezésről és az idősek napján tartott rendezvényről. Beszámol a közmeghallgatásról és az elmúlt hónap kulturális eseményeiről, többek között Singer Magdolna halottak napja után tartott előadásáról a gyász témájában. A polgármesteri interjúban szó esik a zeneiskola visszaköltözéséről és a többi aktuális változásról a városban.
A gerstetteni fúvószenekarnak a  Müller kávéházban tartott jó hangulatú   fellépéséről  is olvashatunk a novemberi lapszámban.



A Vörösvári Újság novemberi száma kapható a vörösvári üzletekben.

2012. november 26., hétfő

Sváb főzőtanfolyam

Szombaton 15 kezdő és tapasztalt háziasszony ismerhette meg néhány régi sváb étel készítésének fortélyait a pilisszentiváni Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében.
 
Wippelhauser Andrásné és Brandhuber Jánosné lelkesen adták tovább tudásukat a résztvevőknek. Megismerhettük a révelszupn (reszelttésztás leves - a receptje már olvasható a blogon), a tinszt fleis (párolt hús), Horthy-lepény, krámütácskel (tepertős pogácsa) és krészti krumbian (pirított krumpli) elkészítésének titkait. Miközben készültek az ételek, sok praktika, tanács is elhangzott -  megtudhattuk például, hogy a jó bejgli titka a házi  zsír, mitől nyúlik szépen a rétes tésztája, mi is az a mülikrein, mitől lesz igazán finom a káposztasaláta.
Jó hangulatban telt a délelőtt, a végén pedig jóízűen elfogyasztottuk a nagyon finomra sikeredett ételeket, néhány karácsonyi dal kíséretében.
 
Ami számomra csalódást okozott, az a fiatal generáció kis létszáma. Sokkal több fiatal háziasszonyra számítottam, hiszen addig lehet tanulni azoktól, akik birtokában vannak nagyszüleink tudásának, amíg még köztünk vannak- ez pedig remek lehetőség volt tapasztalatok, információk, praktikák szerzésére.
Bízom benne, hogy a legközelebbi tanfolyamon, jövő tavasszal megduplázódik az érdeklődők létszáma.
 
Készül a Horthy-lepény...
 

a tinszt fleis...


és a krámütácskel:


Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek!

 
 
 
 
 
 
 
 
 

2012. november 25., vasárnap

Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus

A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus 1989. január 30-án, 18 alapító taggal alakult meg, Pilisvörösvár fennállása 300 éves jubileumi ünnepségeinek idején. A kórust megalakulásakor Hidas György tanár úr vezette, s a kórus kezdetben az általa gyűjtött sváb népdalokat énekelte.
1990-től Neubrandt Ferenc és felesége, Piroska irányítja a kórust. Ők új távlatot nyitottak az énekesek számára, hiszen szívós és fáradhatatlan munkával a kétszólamú német népdalok mellett egyre több klasszikus 4 szólamú kórusművet tanítottak be a kórusnak.
Az énekkar tevékenyen részt vesz a város német nemzetiségi és egyházi hagyományainak ápolásában. Rendszeresen fellépnek a Farsangtemetés, a Májusfaállítás- vagy bontás, a Hősök napi megemlékezés, az évek óta nagy sikerrel megrendezett „Vörösvári Napok” alkalmából a nagytemplomi "búcsúi koncertet" rendezvényen, ahol több rangos pilisvörösvári zenészek, énekesek vendégszereplései gazdagítják műsorunkat, a Szüreti felvonulás, az őszi Német Nemzetiségi Délután rendezvényein. Rendszeres résztvevői a soproni német kulturális hétnek, valamint a német nemzetiségi kórusok számára rendezett egyéb kórustalálkozóknak
Szoros és kölcsönösen jó kapcsolatot ápolnak többek között a pilisszentiváni, a solymári, a budakeszi, a taksonyi, a szendehelyi és a dunaharaszti német nemzetiségi kórusokkal. A kapcsolattartás jegyében több alkalommal rendeztek kórustalálkozót Pilisvörösváron, s eleget tettek más kórusok meghívásainak.
Részt vesznek a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítésében is. Nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki pl. a gröbenzelli énekkarral, 2004-ben ők látták vendégül a pilisvörösvári német nemzetiségi vegyeskórust, 2005-ben meg ők voltak vendégei a vegyeskórusnak.
A kórus az elmúlt években több minősítő hangversenyen is részt vett, nagy sikerrel:
2000-ben aranykoszorús helyezést,
2004-ben és 2007-ben dicséretes arany minősítést,
2010-ben  kitüntetéses arany helyezést értünk el.
Az elmúlt bő húsz éve alatt a kórus tagjai baráti társasággá kovácsolódtak. Hitvallásuk: a zene, a dal, a közös éneklés amely nemcsak örömet nyújt, hanem formálja, neveli is az embereket, és így jó szándékú, békés közösséget alkothatunk. A kórustagok sok időt áldozva készülnek fellépéseikre, tanulják az új dalokat. Lelkesen, magas szakmai színvonalon énekelnek, és így a közönséget is magával tudják ragadni. Tevékenységük példaértékű. Vendégszerepléseik során méltón képviselik városunkat.
Karmestereik 30 éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek és fáradoznak a kórusért.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata a Német Nemzetiségi Vegyeskórus részére két évtizedes magas színvonalú énekkari tevékenységéért, valamint a német nemzetiségi hagyományok ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként Pilisvörösvárért emlékérmetadományozott.
Ezúton is szeretnénk megköszönni jelenlegi szponzoraink támogatását, és örömmel vennénk, ha még többen segítenék munkánkat. 
A közös éneklés nem csak örömet nyújt, hanem formálja, neveli az embereket és így jó szándékú, békés közösséget alkot.
Ezzel a szándékkal és ebben a hitben állunk mindig a Tisztelt Közönség elé.
Minden korosztályból szeretettel várjuk sorainkba az énekelni szeretőket.
 
Honlap: http://nnvp.hu/
 
Kapcsolat:
Lukács Magdolna (kóruselnök)  Telefon: +36 30 773 97 63
email:  lukacs.magdi@t-online.hu
Benedek János (elnökhelyettes, honlap szerkesztője)  Telefon: +36204979914 email: pvvkorus@freemail.hu

 

Kattintás