2012. december 22., szombat

Rahmkranzerl


Solymári sváb aprósütemény, karácsony előtt is kedvelt volt. Igaz, úgy a legfinomabb, ha egy hétig áll, de talán még nem késő megsütni, hiszen a két ünnep között is jönnek vendégek, akiket megkínálhatunk vele.
 
Hozzávalók:
 
50 dkg liszt
20 dkg zsír
15 dkg kristálycukor
1 dl tejföl
3 tojássárgája+fehérje a megkenéshez
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
10-15 dkg durvára darált dió+ kristálycukor
 
Elkészítés:
A zsírt és a tojássárgáját alaposan összekeverjük, majd folyamatosan adjuk hozzá a cukrot, tejfölt, vaníliás cukrot, legvégén pedig a lisztet és a sütőport. Jól összegyúrjuk, majd kinyújtjuk 1 cm vastagságúra. Kb. 3 cm átmérőjú szúróval kiszúrjuk, a közepét is (ezért hívják koszorúnak). Tojásfehérjével megkenjük, belemerítjük a dióval összekevert kristálycukorba. Jól kizsírozott tepsin szép haloványra sütjük.

Nagyon finom, omlós sütemény. Nagymamám is sokszor sütötte, de ő kicsit másképp csinálta: egy teli karikát és egy lyukasat összeragasztott baracklekvárral.


A receptért köszönet Koppány Máriának!
 
 

2012. december 21., péntek

Szentiváni Újság decemberi szám

 
Megjelent a Szentiváni Újság decemberi száma, többek között az alábbi témákkal:
 
 
Saját közmeghallgatást hirdetett ez évben, november végére Pilisszentiván német nemzetiségi önkormányzata, a községi tájház épületébe. A rendezvényen dr. Mirk Mária elnök a szervezet idei tevékenységét és feladatait ismertette, Kőnigné Drevenka Mária a jövő évi tervekről beszélt, és szó esett arról is, hogy 2013-ban lesz a marktleugasti partnerkapcsolat aláírásának negyedszázados évfordulója. A Szentiváni Újság decemberi száma ennek kapcsán részletesen ismerteti a nemzetiségi önkormányzat beszámolóját, és persze a tervezett programokat is.
 
 
Bensőséges megemlékezés zajlott Pilisszentivánon december elsején: a nyugdíjas bányászok szakszervezete, az önkormányzattal és civil szervezetekkel karöltve ekkor tartotta meg a hagyományos Borbála-napi bányászünnepséget. Bár az itt élő svábok kezdetben idegenkedtek a föld alatti munkától, a XIX. századi bányászok tehát még nagyrészt idegenek voltak, idővel a helyiek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk: 1946-ban épp ennek köszönhetően kerülte el Pilisszentiván a német kitelepítést. Az ünnepség moderátora dr. Mirk Mária volt, az iskolás Perecz Petra egy szép szavalattal gyönyörködtette a jelenlévőket, a fő szónok pedig dr. Wágner Ferenc volt, akinek ünnepi gondolatait ugyancsak olvashatják a Szentiváni Újság decemberi számában.
 
 
 
Ugyanezen a napon zajlott az öt éve alakult szentiváni helytörténeti egyesület évfordulós rendezvénye is, ahol Gátas Erzsébet ismertette a szervezet eddigi munkáját, Feketéné Ziegler Ágota elnök pedig azt hangsúlyozta: kezdettől fogva cél volt az is, hogy az összegyűjtött anyagot hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára. Szót kért Szigetiné dr. Tóth Judit, a Pest Megyei Múzeumigazgatóság munkatársa is, aki elmondta: húsz éve még az volt a szokás, hogy a települések jártak a megyei múzeumhoz, hogy helytörténeti anyagokat próbáljanak kérni – mára viszont megfordult a szereposztás, és egyre inkább a múzeum kéri a helyiek segítségét; mint mondta, a szentiváni egyesület és annak honlapja is sokszor nyújtott már segítséget a számukra.
 
 
Akiknek fontosak a hagyományok, nyilván örül annak is, ha valahol új hagyomány születik: Pilisszentivánon ilyen új hagyomány lehet a kolbásztöltő- és pálinkafesztiválból is, amit első alkalommal november 24-én tartottak meg a tájházban. A rendezvényen szinte az összes helyi egyesület képviseltette magát, így kolbásztöltésben kereken tíz csapat mérte össze tudását és felkészültségét, a pálinkabíráló zsűrinek pedig közel 20 párlat közül kellett kiválasztania a legjobbakat. A folytatás pedig biztosra vehető, hiszen a győztes csapatok – a kolbászolimpián a nyugdíjas asszonyok, a pálinkaversenyen pedig a faluszépítők – vándorkupaként vehették át az első helyért járó elismerést.

Sváb nyelvtanfolyam?


A Szentiváni Újság decemberi számában egy kedves olvasó az alábbi levelet írta:
 
"Olvasom a Szentiváni Újságban a Kun-Steckl Ritáról szóló cikket, mely az általa indított bloggal foglalkozik. A kezdeményezés minden dicséretet megérdemel, ám akkor lenne igazán sikeres, ha térségünkben nem csak a hagyománnyal, illetve a kultúrával, hanem a sváb nyelv megőrzésével is kiemelten foglalkoznának.
Én szívügyemnek tekintem a sváb nyelv megtartását, illetve használatát legalább hétköznapi szinten. Jóllehet a családnevem magyar, de jobbról is, balról is színtiszta sváb származású vagyok, és beszélem is a nyelvet. Nagy élményt jelentett számomra, mikor pár hónappal ezelőtt láttam a Pilis Tv-ben egy solymári sváb színielőadást idősebb sváb emberekkel. Olyan jó volna több hasonló programról hallani...
Nálunk Vörösváron pár évvel ezelőtt elindítottuk a sváb oktatást, ami 3-4 évig működött is, de később sajnos kudarcba fulladt. Hátha felvetődhet a gondolat Nálatok is, és sikeresebb lenne? És végül egy megjegyzés: nálunk a „révelszupn”-t „révűszupn”-nak nevezik. Hiszen a „révűny” magyarul morzsolást jelent, ami annyit tesz, hogy a tésztát belemorzsolják a rántott levesbe. Ez az apró eltérés is azt mutatja, hogy érdekes különbségek vannak a szomszédos települések nyelvei között, amikre érdemes lehet odafigyelni.

Sörös János
Pilisvörösvár"


Nagyon örültem ennek a levélnek, hiszen csak megerősítette véleményemet, hogy mielőbb tenni kell a sváb nyelv fennmaradásáért.
Sváb családból származom, megértem a sváb beszédet, de nem beszélem. Nagyszüleim a hétköznapokban szinte csak svábul beszéltek, de gyerekfejjel ezt nem értékeltem, nem ültem le velük beszélgetni, nem kértem, hogy tanítsák meg nekem - ezt ma már nagyon bánom.. Az pedig a mi feladatunk lesz, hogy  a következő generációnak továbbadjuk.

Vörösváron a Schwäbischer Stammtisch tagjai minden héten csütörtökön összegyűlnek, hogy svábul, németül beszélgessenek. Nagyon jó kezdeményezés, de sajnos kevés fiatal veszi a fáradtságot, hogy elmenjen. Talán, ha előtte megtanulnának svábul, lelkesebbek lennének..

Bízom benne, hogy jövőre kialakul egy összefogás a környéken, melyre lehet építeni. Ezért én is tenni fogok, de addig is várok minden ötletet, javaslatot, véleményt Szentivánról, Solymárról és Vörösvárról is, amely előremozdíthatja egy sváb nyelvtanfolyam megszervezését.
 




 















2012. december 20., csütörtök

Plätzchen (lekváros linzer)


Nagyon finom, kiadós aprósütemény, németeknél és a sváboknál szokás volt karácsony, búcsú, esküvő alkalmával elkészíteni. Könnyű, gyorsan elkészíthető, sokáig eláll.
 
Hozzávalók:
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
15 dkg fehérliszt
15 dkg rétesliszt
1 cs.vaníliás cukor
1 csipet só
2 ek. rum
fél citrom reszelt héja
1 tojás sárgája
 
Az összetevőket habosra kikeverjük, a lisztet a végén szitáljuk hozzá, jól összegyúrjuk,majd kb. 5 mm vastagra kinyújtjuk.
Kis szúróval (3 cm átmérőjű) kiszúrjuk. Jól kizsírozott tepsiben, forró sütőben világosra sütjük. Miután kihűlt, pikáns (ribizli,málna) lekvárral összeragasztjuk.
A végén vaníliás porcukorral vastagon megszórjuk.
 
 
 
(A recept és a kép forrása: Midi néni recepteskönyve)

Kattintás