2013. február 8., péntek

Német Nemzetiségi Önkormányzat, Pilisvörösvár


Ezzel a bejegyzéssel indítom el új sorozatomat, melyben bemutatom a három település német nemzetiségi önkormányzati képviselőit. A sort a vörösváriakkal kezdem.

Sax László, elnök 

1948.11. 25-én született Pilisvörösváron, tősgyökeres sváb családban. Az általános iskolát szülőfalujában, Pilisvörösváron végezte el, majd kőfaragó-kőszobrász mesterséget tanult. 1973-tól egyéni vállalkozó. 

A környéken is több, a német nemzetiség fennmaradását szolgáló munkája volt: Budaörsön az ótemető német sírköveinek restaurálása, Pusztavámon a kitelepítési emlékmű, Solymáron a betelepülési emlékmű, ill. a helytörténeti múzeum főablakkereteinek restaurálása, Pilisszentivánon Bildstockok restaurálása (a Bem utca sarkán), Budajenőn útszéli kereszt restaurálása.

A rendszerváltozás éveitől szakmai munkája mellett a helyi közéletben is aktív szerepet vállalt. 1994-1998: német kisebbségi önkormányzati képviselő, 1998-2002: önkormányzati képviselő, 1995-től: az Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tagja, 2011-től: az Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Mandátumvizsgáló, Vagyonnyilatkozati és Összeférhetetlenségi Bizottságának elnöke. 

Alapító tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórusnak (1989) és a Gradus Egyesületnek (1990), amely úttörő szerepet vállalt Pilisvörösváron a német nemzetiségi óvodai nevelésnek a rendszerváltozás utáni elindításában. Kezdeményezésére emlékezünk meg Pilisvörösváron évről évre a Hősök napjáról.

Az egyházközség munkájában is aktívan tevékenykedik. Jó kapcsolata van a helyi és környékbeli intézményekkel, egyesületekkel, német nemzetiségi önkormányzatokkal. Aktívan részt vett és részt vesz a partnerkapcsolatok ápolásában.


Sax Ibolya, alelnök
 
36 éves, két gyermek édesanyja.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban végezte (1994), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem német szakán német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (2000). Egyetemi tanulmányai alatt elvégezte a "Magyarországi németek nyelve és kultúrája" c. programot, majd szakfordító, tolmács és idegenvezető végzettséget szerzett.
2001 óta a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata munkatársa, ahol először kulturális referensként, majd 2010-től oktatási referensként dolgozik.

2002 októbere óta tagja (alelnöke) a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzatnak.
1999 - 2007-ig a "Vörösvári Újság" nemzetiségi rovatszerkesztője volt.
Nagyon fontosnak tartja a nemzetiségi hagyományok, a nemzetiségi kultúra és a nemzetiségi (német) nyelv ápolását, a nemzetiségi oktatás támogatását, valamint a nemzetiségi identitástudat erősítését.


Szabóné Bogár Erika

38 éves, 2 gyermek édesanyja, születése óta Pilisvörösváron él.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban végezte, majd 1999-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem német szakán német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt elvégezte a "Magyarországi németek nyelve és kultúrája" c. programot is, majd fordító - tolmács és idegenvezető végzettséget szerzett.

1999 szeptembere óta a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára, ahol német nyelv és irodalmat, valamint nemzetiségi ismereteket tanít (jelenleg még otthon van a kisebbik gyermekkel).

1998 és 2002 között, majd 2006 óta tagja a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak. Fontosnak tartja a magyarországi németek kultúrájának, identitástudatának megőrzését, a nemzetiségi oktatás fejlesztését.



Feldhoffer János

1957.03.23-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd Budapesten a Váci úti Katona József Szakmunkás és Szakközépiskolában szerszámkészítő szakmát szerzett.

A zene már kiskorától érdekelte. 14 éves korában, 1971-ben a Mauterer zenekar tagja lett. 1978-tól 1980-ig a Zalaegerszegi Helyőrségi Katonazenekarba került sorkatonaként, ahol 1. szárnykürtösként szolgált. A katonazenekarban eltöltött idő meghatározó volt a zenei pályáján. Leszerelése után, 1982-ben átvette a Mauterer zenekar vezetését. 1984-ben megalapította a Pilischer Sramli zenekart, melyben a mai napig aktívan játszik. Kezdeményezésének köszönhetően 1989-ben újjáalakult a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar, mely 2002-ben közhasznú egyesületté alakult. Az elnöki teendőket azóta is ellátja.

Pilisvörösvár közösségét 40 év óta szolgálja zenéjével, kiemelkedő szerepet tölt be az egyházközség és a város zenei életében.

Célja a német nemzetiségi fúvószenei hagyományok megőrzése, a fúvószenei kultúra ápolása, a fiatalabb generációval való megismertetése és továbbadása. Fontosnak tartja a testvérvárosi kapcsolatok gondozását, ápolását, megőrzését. Második ciklusban képviselő a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzatban. Lelkes szervezője testvérvárosunk fúvószenekari találkozóinak.

Elérhetőségük: nno@pilisvorosvar.hu 
A www.pilisvorosvar.hu oldalon a jegyzőkönyvek, dokumentumok és programok is megtekinthetők.

(forrás: www.pilisvorosvar.hu)

Farsangi szokások


Milyen farsangi szokások voltak régen Pilisszentivánon

"A régi időkben a vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak volt a vidámság, a bálok és házasságkötések ideje. A legérdekesebb népszokások farsang utolsó napjaihoz fűződnek. Farsang utolsó vasárnapján minden háznál sütöttek fánkot, a "Fosingkropfe"-t, és természetesen az összes vendéglőben bál volt. Sok helyen még hétfőn is. Kedden délelőtt egy érdekes "játék" volt szokásban: "Es Kokaskheipfe". A fiúk vettek egy kakast, a plébánia előtt beásták a földbe, és csak a fejét hagyták kint. Tíz lépésről, bekötött szemmel kellett a fejét levágni kaszával. A játék után a kocsmában megfőzették a lenyakazott szárnyast. Délután az öreglegények hórostálása következett. A fiúk kezébe adták a hóval teli rostát, és akinek a rostájában nem marad hó, a néphit szerint egy éven belül megnősül. "Wann fede Reide te Schnee olli foid, kriegst efs Joa a Weiwel poid." 

A farsangi szokások tetőpontja, és egyben befejezése a farsangtemetés, a "Fosingpikrom" volt. Egy vállalkozó kedvű legényt mosóteknőbe fektettek, lepedővel letakarva gyászmenetben vitték a kocsmába. A kísérők gyertya helyett kolbászt szorongattak, a szenteltvizet bor helyettesítette, és egy legény elbúcsúztatta a halott farsangot. A következő idézet a népitánccsoport farsangtemetési táncánál előadott, némileg átdolgozott verzió:
"Liewi Saufpriede!
A traorigi Kschicht is heit kscheng, te Tobias Foschin is kstoam! Te Fosching woa heie stoak laong, weöl a frua aongfaonkt hot. Te Totspiaon  hot ksokt, teis füli Freisn unt Saofe fen in de Frua pis in di Nocht, unt es Tauntsn hot in Tout procht. Te Mong hot mitkmocht, unt Leiwawuascht, Prodwuascht unt Speik, unt te füli Wein, Pie unt Schnops hot teis olles kmocht. Teis hot a kuadi Lust zen Tauntsn unt Springe, zen Polka unt Csárdás procht, tas ti Natua nimea hot mitkmocht. Jeits pit i um Hüf, ea sue iam mit Schnops aospritzn, tas ea fe de ewige Rua mit Alkohol aofeste sui. In teare traorigi Stund pit i ti Khupönj, sei sujn jeits spünj: Trink me naoa Flaschl wei, teis suj jo neit teis leitsti sein! Fiat eink Kout, pis tsan neikstn Joa!"

"Kedves Ivócimborák!
Szomorú dolog történt ma, meghalt Farsang Tóbiás. A farsang idén nagyon hosszú volt, mert korán kezdődött. A halottkém azt mondta, hogy a sok zabálás és vedelés reggeltől estig, meg a sok táncolás hozta meg halálát. A gyomor nem bírta ki a sok májashurkát, kolbászt és szalonnát, a sok bor, sör és pálinka tette mindezt. Olyan jó kedvet csinált a táncolásra és ugrálásra, polkára és csárdásra, hogy a test már nem bírta. Most segítséget kérek tőletek, szenteljük meg pálinkával, hogy az örök nyugalomból alkohollal támadhasson föl. Ebben a szomorú órában kérem a zenekart, játssza el nekünk azt, hogy igyunk még egy üveg bort, de az ne legyen az utolsó! Isten véletek, a jövő esztendőig!"

A mulatság éjfélig tartott, utána hamvazószerdától húsvétig hat hét szigorú böjt következett. Annak idején ez időszak alatt a kocsmákban nem játszottak zenét."

Farsangtemetés a 60-as években
(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota, fotó: www.szentivanihke.hu)

Régi vörösvári szokások, hagyományok farsang idején:

 "A farsang az az idő, amikor a fiatalság a hosszú böjti időszak előtt még egyszer-kétszer alaposan kitombolja magát. Mivel a katolikus egyház régen tiltotta a házasodási az adventi és a húsvét előtti böjti időszakban, a farsang lett Vörösváron az esküvők kedvelt, sőt legfontosabb ideje. Ezt nem nehéz megérteni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a túlnyomórészt paraszti lakosságnak éppen a téli hónapokban volt a legtöbb szabadideje. A farsangi időszak vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Újabban azonban farsangnak csak a három utolsó napját ünneplik: farsang vasárnapját, hétfőjét és keddjét. A vidámságok és a szórakozás csúcspontja farsang keddje (húshagyó kedd) volt, mert akkor az ünneplés éjfélig tartott. Hamvazószerda már az első böjti nap volt, ekkorra beszüntették a táncot és a zenét, és a farsangot gyakran jelképesen el is temették.

A farsangtemetést a következőképpen tartották: Egy legény befeküdt egy teknőbe, a többiek pedig fehér lepedővel (szemfedő) betakarták. Egy másik legény lányruhába öltözött. A legények körbe hordozták a „koporsót" a szobában, a „lány" sírva ment utána és egy borospohárból „szenteltvizet" hintett rá.

Más német falvakban egy férfinak felöltöztetett szalmabábut tettek a kocsmában az asztalra. Egy legény, aki szerette a bort, beszédet mondott az élet múlandóságáról. Ezután a legények a falu végére vitték a szalmabábut és ott eltemették.

A farsang emberemlékezet óta mindenütt kicsik és nagyok, öregek és fiatalok számára egyaránt a táncos örömök időszaka volt. Sok boldog órát töltöttek el az emberek étel és ital mellett, barátok és ismerősök vidám társaságában. Ebben az időszakban mindenféle népszokásokat, ünnepi felvonulásokat, különböző farsangi csínytevéseket és bolondságokat műveltek, gyakran túlzott mértékben is.

A farsang igen fontos volt a leányok életében. A lányok nem akartak pártában maradni, ezért fontos volt számukra, hogy farsangkor meghívja őket egy legény a bálba.
A csúnyácskákat már előre figyelmeztették, hogy vigyenek fel a padlásra havat, hogy nyáron tudjanak majd havat rostálni. (Tudniillik, hogy nyáron legyen hasznos elfoglaltságuk, ha már nem tudtak maguknak legényt fogni.)

Itt-ott az is szokás volt, hogy a legények egy kakast ástak be a földbe úgy, hogy csak a feje látszott ki. Egy legény aztán megpróbálta a kakas fejét egy nyeletlen sarlóval levágni. Ha sikerült, akkor elvitték a kakast a vendéglőbe és megsüttették.

A háziasszonyok természetesen otthon maradtak és sütötték a farsangi fánkot. E három napon a fő étel általában káposzta volt hurkával, füstölt hús vagy sonka. A gyerekek többsége nem szerette a káposztát, ezért az anyuka így kedveskedett nekik: „Gyerekek, egyetek káposztát, attól szépek lesztek!" Húshagyó kedden és hamvazószerdán ebből a káposztából a tyúkoknak is adtak, hogy azok egész évben együtt maradjanak és ne menjenek a szomszédba tojni. A férfiak ezekben a napokban általában a kocsmában voltak vagy barátoknál, rokonoknál, ismerősöknél kártyáztak. Közben természetesen bőven fogyasztottak bort is.
Farsangkor a háziasszony elhanyagolta a varrást, mert attól félt, hogy ha varr, akkor a tyúkok nem fognak tojni."

(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

2013. február 7., csütörtök

Solymári Magazin februári szám


A Solymári Magazin februári száma már kapható, benne az alábbi nemzetiségi témákkal:


Nagy megtiszteltetés érte nemrégiben Solymár német nemzetiségi lakóit, és az egész települést, hiszen alig néhány héttel azután, hogy az Országgyűlés – szinte egyhangú döntéssel elfogadott határozattal – emléknapot alapított a magyarországi németek kitelepítésének emlékére, a legelső ezzel kapcsolatos országos megemlékezés helyszínéül épp a solymári kitelepítési emlékmű környezetét választották, a száznál több érintett település és öt potenciálisan alkalmasnak ítélt helyszín közül. A január 19-i emléknapról blogunk is beszámolt, a Solymári Magazin februári száma azonban most két oldalas, színes képriportot jelentetett meg az eseményről, csaknem teljes terjedelmében idézve Balog Zoltán nemzetierőforrás-miniszter és Ritter Imre, a Pest megyei német önkormányzat elnöke Solymáron elmondott beszédeit is.


Ehhez az emléknaphoz kötődve szerveztek saját programot a solymári német nemzetiségi szervezetek is, egy nappal az országos rendezvény előtt: ennek keretében egy történelmi témájú előadással és egy 14 éve forgatott dokumentumfilm levetítésével igyekeztek felidézni az 1946-os kitelepítés hangulatát, és válaszokat keresni a történtek okaira. A rendezvény előadója Stelczer Péter solymári amatőr történész volt, aki egyebek közt elmondta: immár biztosra vehető, hogy a hamis történelemoktatás által sugalltakkal ellentétben nem a potsdami konferencia miatt került sor a hazai németség nagy részének kitelepítésére: a konferencia valójában csak rábólintott az akkori magyar politikai elit határozott kívánságára. A Solymári Magazin olvasói a februári lapszámból megismerhetik az előadás főbb részleteit is.


Hutweide, Krautgarten, Aussatz, Mittelteilung: ezekkel a régi solymári dűlőnevekkel még ma is gyakran találkozhatnak a solymáriak a községi térképeken, vagy éppen a falugyűlések vitái során. A XIX. század solymári térképei azonban arról tanúskodnak, hogy akkoriban 3-4 tucatnyinál is több hasonló név volt használatban a község területén, némelyiknek ma már a jelentését is nehéz kibogozni, más részük pedig egyszerűen csak „eltűnt”, kikopott a közhasználatból. A Solymári Magazin most arra tesz kísérletet, hogy a XIX. század második felében készült összeírások segítségével megpróbálja összegyűjteni az egykori, nagyobb dűlők elnevezéseit, és magyarázatot találjon e nevek létrejöttére.



A fentieken túl még számos olyan témát tartogat az újság ezen lapszáma is, amely nemcsak a solymári, de a környék más településeiről érkező, nemzetiségi kötődésű lakosok számára is érdekes és hírértékű lehet. A hazai német önkormányzatok országos gálaműsorán például a solymári iskola nemzetiségi tánccsoportja működhetett közre – erről képriport szerepel a lapban –, a község nemzetiségi oktatással is foglalkozó óvodáinak egyike pedig kitüntető címet nyert el nemrég, s már nem először. Az ugyancsak Solymáron élő „Gasztroangyal”, Borbás Marcsi többek közt arról is beszélt, milyen tervei vannak a hazai nemzetiségek gasztrokultúrájának bemutatására, és a környék lapjai közül elsőként a Solymári Magazin februári számában olvasható interjú a pilisvörösvári tankerület igazgatójával is.


A Solymári Magazin megtalálható Solymár fontosabb üzleteiben és a facebook-on is!

2013. február 6., szerda

Vörösvári Újság januári szám


Egy kis ízelítő a Vörösvári Újság januári számából:


A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából cikksorozatot indított az újság, melynek első része Botzheim István írása "Legendarombolás, mítoszteremtés?" címmel. A cikk szerzője arra keres választ, mi lehetett az oka annak, hogy Vörösváron elmaradt a kitelepítés. A következő számokban az emléknapi rendezvényekről is  tudósít a lap, illetve különböző aspektusokból mutatja be a történelmi eseményt. 


Érdekes német nyelvű cikket olvashatunk a régi sváb húskonzerválási szokásokról. A második világháború után ritkaságszámba ment, ha egy környékbeli családnak volt hűtőgépe. Hogy tartósították akkor a húsokat? Müller Márta a Schwäbischer Stammtisch segítségével gyűjtötte össze az akkori praktikákat, módszereket.


Képes beszámolót közöl a lap az "A tempo" fúvószenekar hagyományos újévi koncertjéről, mely mint minden évben, idén is teltházat vonzott és nagy sikert aratott. A beszámolóban kis visszatekintés olvasható a zenekar tavalyi fellépéseiről is.


A januári számban olvashatunk még, a hagyományos polgármesteri interjú mellett a járási tankerületekről, az önkormányzati ülésről, a szemétszállítás változásairól, valamint interjút Szlovencsák Péterrel, a Zeneiskola igazgatójával, Manhercz Krisztián junior vízilabdázóval és Lengyel Rebekával, a képzőművészeti tanszék új tanárával. A betlehemkészítésről és a templomi pásztorjátékról képriportban számol be a lap.

2013. február 5., kedd

Nemzetiségi Gála az Unser Bildschirm-ben


Az Unser Bildschirm mai adása az MNOÖ januári gálaestjéről szólt - interjút láthattunk többek között Stocker Andreával, a Valeria Koch-díj vörösvári kitüntetettjével, valamint egy részletet a gálaesten szintén fellépő solymári Edelstein Tánccsoport műsorából is.

A mai adás ismétlését holnap reggel a Duna Tv-n meg lehet nézni, illetve hamarosan az MTV Videótárában is elérhető lesz.

Kattintás