Vallási hagyományaink és népszokásaink a karácsonyi ünnepkörben, Pilisvörösváron

írta: Zsámboki Szabolcs

A Karácsonyra [Weehnochtn] való készülődés, nem is gondolnánk, de már nagyon korán, a szüretkor elkezdődött.

A szülők, nagyszülők ekkor kiválogatták a szép, egészséges szőlőfürtöket. Ezt általában az Othelloval tették, mivel a Nova könnyen ledobja, potyogtatja a szemeit. Így a szép Othello fürtöket spárgára kötötték. A kb. fél méteres, méteres spárga mindkét végére kötöttek egy fürt szőlőt. Ebből ki-ki többet-kevesebbet készített és rudakra akasztották úgy, hogy az egyik fürt feljebb, a másik lejjebb legyen, így nem értek egymáshoz, jobban átjárta őket a friss levegő. Ügyelni kellett a spárgák közötti távolságra is. Volt, aki a padlásra, de olyan is volt, aki külön „szőlő-szobába” akasztotta ezen rudakat. Egyes nagypapák csak az unokájuknak tettek így félre pár fürtöt, de akadt, aki nagy mennyiségben tette így félre a szőlőt. Ekkor akár a rokon gyerekek is kaphattak, de volt, aki piacon értékesítette vagy eladta. Minden esetben gondos odafigyelést igényeltek a fürtök, mivel legyenek bármilyen egészségesnek tűnők, mégis akadt egy-két penészedő, tönkremenő szem, amit ha nem távolítottak el, gyorsan tovább terjedt a többi szemre is. Így a Karácsonyi szép fürtökhöz sok szellőztetés, válogatás és odafigyelés kellett. Ma már hihetetlenül hangzik, de régen óriási öröm volt a gyerekeknek a szőlő Karácsonykor, így ez a fára került és mondhatjuk, sok helyen ez volt az ajándék.

Az Advent, várakozás a Megváltó születésére, Szent András napján kezdődött. Régen a köztudatban volt egy imádság-sorozat, melyet Rózsafüzér-szerűen imádkoztak, Karácsonyra pont 1000 Üdvözlégy Máriát imádkoztak el(persze mindezt németül) és ezt felajánlva várták a Jézus születését. Az ezen a napon született kismalacokat „András napi”-nak hívták, a zord időszak miatt ezek csenevészebbek voltak, nehezebben fejlődtek. 
E nap tájékán, Advent első vasárnapján kezdődtek a roráték [ruraadi], azaz a hajnali misék. Ekkor mindenki igyekezett elmenni a templomba nap, mint nap és a „Tauet Himmel”, „Harmatozzatok…”énekkel kezdték a misét. Ilyenkor különösen jó szolgálatot tettek a nőknél a nagykendők [Kauzntiechl, Khailkldi], „vatta-szoknyák”[ wota kitl], kötött cipők[ kstrikti sua] és magasszárú cipők. A férfiak ekkor vastagabb kapcát tekertek a lábukra, előkerültek a téli „felső-ingek”[ouwehaimed], kucsmák [waatzkhappü] és a nagykabát [rauk]. Szent Borbálának [Boawra] nagy tisztelői voltak, mivel Ő a bányászok védőszentje. Ekkor általában külön Szentmisét is bemutattak a tiszteletére. A hónapban sok jóslós nap volt, ilyen ez is. Borbála napján hajnalban vagy éjfélkor kimennek a kertbe és néma csendben pár ágat törtek egy gyümölcsfáról (barack, alma vagy meggy), ezt egy üveg vízbe tették. Ha az ág Karácsonyra kivirágzott, a lány férjhez ment a következő évben, a háziasszony jó terméshozamra számíthatott. 
Szent Miklós napján nem volt jellemző a Mikulás „házalása”, azonban volt egy alakoskodó ember, aki láncot csörgetve járt az utcákon, figyelmeztetve a gyerekeket, hogy jók legyenek. Szent Luca, Lúcia napjához is hiedelmek fűződnek. Különböző technikákkal jósolták meg leendő férjük nevét vagy személyét a lányok. Persze vallásilag is fontos nap. Ezen a napon vetik el a Luca-búzát [Luziawaaz]. A pihenő búzaszemekből kipattanó zöld hajtások jelképezik Jézus születését. Persze termésjósló is volt, a háziasszony leszámolta, hány szemet ültet a tálkába és figyel, hány hajtás jelenik meg a végén, ez jelzi, mekkora terméshozamra számíthatnak következő évben. A búzával beültetett tálkába gyertyát szúrtak, így az ünnepi asztal dísze is lehetett. Luca napjához, máshol Karácsonyhoz kötődik a ház majdnem minden helyiségének befüstölése. Ekkor a nagymama vagy a ház rangidős női tagja egy fémlapátra parazsat tett és rámorzsolta az Úrnapkor beszentelt [Lustauk] csokor növényeit. Ez a lestyán és a gyógynövények miatt egészen illatos volt. Ezzel a szentelménnyel igyekezett „Jézuskát behívva, gonoszt elűzve”, közben imádkozva megtisztítani a szobákat, de még az istállókat, udvart is. Itt láthatjuk, hogy a hiedelmek hogyan fonódnak össze a vallással.

Az Advent vasárnapjai kiemelt, meghitt napok voltak. Az adventi koszorún sorban meggyújtották a gyertyákat. Sorrendjük: lila, lila, a kiemelkedő öröm rózsaszín és ismét lila. Napokkal az Ünnep előtt a család hölgy tagjai nekiláttak a nagytakarításnak. A férfiak a ház körül igyekeztek rendet rakni, persze amennyire a zord idő engedte. A nagypapa vagy édesapa nyakába vette a lábát és elindult karácsonyfáért. Ez nem ezüst, luc, fekete vagy nordmann volt. 
Őseink karácsonyfája a Boróka volt, svábul [Kraunawaitn]. A faállítás szokását már a betelepüléskor magukkal hozták, talán már akkor is ezt a fát használták. Ezek persze nem a kertben nőttek, sokszor a távoli hegyekbe kellett menni, hogy szép Borókabokrot találjanak. Az üknagypapám és dédnagypapám a [Platska]-ba ment, így hosszú és fárasztó utat tettek meg a nagy hóban, hogy szép fája legyen a családnak. Ekkor nagy szerepe volt a csizmára erősíthető, nagy fogakkal rendelkező kovácsoltvas kiegészítőnek, ami a vas, kézi kukoricamorzsolókra emlékeztet. A Boróka fa, fából készült, lapos tartóba, talpba került. A fa szúrós, jó illatú, kevésbé potyogó, azonban nagyon formátlan volt. 9 nappal Szenteste előtt asszonyok csoportjai megkezdték a szálláskeresést. Herbergssuche, azaz Szállást keres a Szentcsalád. Ekkor a Szentcsalád képét énekelve vitték az utcán és minden nap más család adott szállást Nekik. A házba érve egy asztalra került a kép, esetleg gyertya és virág társaságában. A család apraja-nagyja imádkozva és énekelve köszöntötte Józsefet és Máriát, méhében a Megváltóval. 

Herbergssuche (forrás: Tájház archívuma)

megérkezett a kép (Forrás: Tájház archívuma)

Másik jellegzetes csoportos ténykedés a Christkindlspiel volt. 24-én 4-5 lány összeállva, fehér népviseletbe öltözve, hajukat kiengedve járta az utcákat. Felállásuk: Mária, József és angyalok. Mária mindig szép tiszta szoprán, József alt és az angyalok vegyes szólamban. Minden házhoz bekopogtak, megkérdezték, hogy bejöhetnek-e, fogadják-e a kis Jézust? Persze felnőttek, gyerekek egyaránt szeretettel várták őket, így mindenhonnan „igen” választ kaptak. Mária arany koronával lépett a szobába, kezében egy jászollal, benne a Jézuska. Ezt az asztalra tette és elkezdtek énekelni. Az apuka segítségével általában ilyenkor került a szobába a feldíszített borókabokor. A fára került az említett szőlőből, ez mellett kerülhetett aranyozott dió, szalmadísz és persze otthon készített, főzött szaloncukor. Ez lehetett cukorból főzött fondan „konzum” vagy vajkaramella. Ezeket táblákban hűtötték, majd felvágták és két szélén bevágott selyempapírba és kis fóliába tekerték. Cérnából vagy fonalból egyforma kötözőket vágtak, így egységesen lógó, szép dísze lett a fának. Később persze megjelentek a szebbnél szebb kézzel festett üvegdíszek is. Mivel a Jézuska hozza az ajándékot, így ilyenkor kapták meg a gyerekek az apróságokat. Ez a már említett gyümölcsök és szaloncukor volt. A fiúknak a nagypapa vagy apa barkácsolt valamit, olykor a lányoknak is ők készítettek szekrénykét vagy babaágyat. A nagymamák vagy anyukák esetleg rongybabát vagy babaruhát varrtak. Ennyiben ki is merült az ajándékozás, mivel nem volt lehetőség, sem pénz bármi mást vásárolni. Az ajándék inkább az együttlét, a mesék, történetek és az égő gyertyákkal díszített Borókafa volt.

A Christkindlspiel végén a lányok az asztalhoz léptek, megkérdezték tudnak-e imádkozni és énekelni a gyerekek? Ha tudtak, akkor gyümölcsökkel ajándékozták meg őket, ha nem tudtak, de mégis elvették volna a gyümölcsöt, akkor vesszővel suhintottak a kezükre. Az éneklő lányok a dobozukba kis aprópénzt és esetleg gyümölcsöt kaptak. Áldott Karácsonyt kívánva elhagyták a házat és igyekeztek a következő családhoz. A nagy utca szám miatt több ilyen csoport is ténykedett ezen a napon. Legvégül az éjféli misén adták elő a lányok Jézus születését. 

Christkindlspiel 1971-ben (forrás: Tájház archívuma)

Az állatokat alaposan megetették és megitatták, mert úgy hitték az éjféli mise alatt megszólalnak és elkezdenek beszélgetni. A nagy ellátás azért volt, nehogy panaszkodjanak, hogy éhesek vagy szomjasak.

Mivel ezen a napon böjtöltek, így a háziasszony estére borlevest készített és kalácsot ettek hozzá, ezután elkezdtek készülődni az éjféli misére. Mindenki előkészítette legszebb ruháját. Melegen kellett öltözni, mivel éjszaka már erősen hideg volt. Indulás előtt a háziasszonynak jó ideig a széken ülve kellett maradnia, ez is egy hiedelem jele. Úgy tartották, ha így tesz az asszony, akkor a jövő év elején ültetett kotlóstyúk nyugodtan fog ülni a tojásokon, nem kell félni, hogy leszáll és megunja. A tojások számára is figyeltek, úgy tartották, hogy a páratlan a szerencsés szám. 
A templomba érve jobb oldalon a férfiak, baloldalon a nők ültek szebbnél-szebb viseletekben. A padok mellett álltak a fiatalok, így szinte tömve volt a templom. A híres Mauterer zenekar [Maara panda] szolgáltatta a misét, de a kántor is orgonált egyes részeknél. A misén ismét megjelentek a várva várt szebbnél szebb Karácsonyi énekek, úgy mint:Ihr Hirten erwacht, Kindlein in der Krippe, Schlaf wohl o Himmelsknabe du, és természetesen végezetül a Stille Nacht, melyet zengve énekelt kicsi és nagy egyaránt. A miséről hazamenet már valamilyen húsos étel került az asztalra, általában a [rafangkwöüb]-ben már megfüstölődött friss kolbász savanyúsággal. Ezután kicsit játszottak, beszélgettek és azután mentek aludni. Karácsony napjain mindig nagymisére [hauchamt] mentek a legszebb ruháikban.Első nap általában otthon voltak szűk családi körben, azonban a következő napokban illett az összes rokont és ismerőst meglátogatni. 

A Karácsony utáni napokat kis ünnepnapoknak[ klaani faeedaag] nevezték. Ezek István, János és Aprószentek ünnepe[ Stefani, Johani unsujdigi Khindal tog]

27-én, János napkor borszentelés volt a templomban. A megszentelt bort aztán hazavitték, mindenki ivott belőle egy kicsithogy ne legyenek torokbetegek, és gyógyszerként, szentelményként kezelték. Betegségkor ittak csak belőle. 

28-án van Aprószentek ünnepe[ unsuidigi khindal] E nap a Heródes király által megöletett minden újszülött, kisded ünnepe. Úgy tartották, hogy akit e napon megvesszőznek, nem lesz beteg a következő évben. Ezen a napon borókaággal, esetleg 9 vesszőből font "ággal" suhintgatta meg először a nagymama a kisfiúkat, gyerekeket, a fiúk, férfiak pedig a lányokat és nőket, valamint az állatokat, közben mondogatva: [ Frisch un ksund, Frisch un ksund]